Nyári éjszaka

Egy forró nyári éjszakán, a város zajától távol, egy eldugott tengerparti házban találkozott két idegen. A telihold ezüstös fénye megvilágította a hullámzó tenger vizét, és a sós levegőben érezni lehetett a vágyakozás fűszeres illatát. A nő, akit Lilának hívtak, hosszú, fekete hajával és smaragdzöld szemeivel, egy titokzatos mosollyal ült a teraszon. A férfi, akit Dávidnak hívtak, széles vállával és sötét tekintetével, a holdfényben állt, mint egy görög isten. Szavak nélkül is értették egymást. A tekintetük találkozott, és a csendben lüktető vágyakozás betöltötte a teret. Lila felállt, és lassan Dávid felé indult. A szellő lágyan borzolta a haját, és a ruhája finoman simult a testéhez. Dávid megérintette Lila arcát, és az ujjai finoman végigsimították a bőrét. Lila becsukta a szemét, és élvezte az érintést. A férfi ajkai lassan közeledtek a nő ajkaihoz, és egy forró csókban forrtak össze. A szenvedély lángra lobbant, és a két test egymásba fonódott. A ruhák lassan lehullottak, és a bőrök összeért. A holdfényben a testek árnyékai táncoltak, és a hullámok ritmusa a szerelmesek lélegzetével együtt lüktetett. Az éjszaka hosszú volt, és a szenvedélyes ölelésekben a két idegen megtalálta a boldogságot. A hajnal első sugarai már a horizontot festették, amikor a szerelmesek elaludtak egymás karjaiban. A következő napokban Lila és Dávid együtt fedezték fel a tengerparti város rejtett zugait. A naplementékben sétáltak a parton, és a csillagok alatt beszélgettek az életről és a szerelemről. Azonban a nyár véget ért, és eljött az idő a búcsúra. Lila és Dávid tudták, hogy soha nem felejtik el ezt a forró nyári éjszakát, és a szenvedélyes szerelmet, ami a tengerparti házban született.